95.rész-Reptéri zöldtea

Jae joong P.o.V.

            Végre elhagyhatom a kórházat! Már szinte kezdtem úgy érezni magam, mintha börtönben lennék… Nagy nehezen, de végül sikerült Shadowt is megbékítenem, így most ő kísér ki a reptérre…

   -Biztos egyben fogsz visszaérni Koreába?

   -Naná, rendben vagyok már annyira.

   -Akkor szia!

   -Máris itt hagysz?

   -Mégis meddig kéne veled maradnom?

   -Mondjuk amíg nem kell felszállnom a gépre.

   -Csak nem fognak elrabolni innen…meg amúgy is dolgoznom kell egy nagyon fontos projekten.

   -Mi lenne az?

   -Titok.

   -Előttem vannak titkaid?

   -Főleg előtted.

   -Inkább nem kezdek ellenkezni, mert úgyis én húznám a rövidebbet…valószínűleg.

   -Ezt remekül látod. De hogy lásd, milyen jószívű vagyok, megiszok még veled egy kávét, vagy teát…annyi időm még van.

   -Kezdetnek ez is megteszi. Nos, hölgyem, mehetünk? –vártam, hogy belém karoljon.

   -Fejezd már be, ez ciki. Főleg egy olyan ismert személytől, mint te.

   -Szóval égőnek tartasz?

   -Jelenleg igen, nagyon is.

   -Ki tudlak esetleg engesztelni valamivel?

   -Igen, azzal, hogy csendben maradsz egészen addig, amíg el nem érünk a büféhez.

   -Igenis, értettem.

Amint odaértünk az étkezdéhez, kihúztam neki a széket az egyik asztalnál, és megvártam, hogy mit szeretne inni…

   -Mit hozhatok neked?

   -Citromos zöldteát.

   -Rendben, azonnal hozom.

Mivel nem volt nagysor, így hamar megkaptam az italokat. Gyorsan visszamentem az asztalunkhoz…

   -Tessék.

   -Köszönöm. Te mit iszol?

   -Azt, amit te. Gondoltam, itt az ideje megkóstolni…

   -Nem ittál még ilyet? Pedig nagyon elterjedt az utóbbi időben.

   -A legtöbbször örülök, hogy vizet inni tudok…túl sok a munka, csoda, hogy még nem száradtunk ki.

   -Értem. Többször kéne ilyet innod, főleg, ha alacsony a vérnyomásod.

   -Már orvos is vagy?

   -Nem, de ehhez nem is kell diploma, hogy tudd.

   -Oké, bocsi. Meg sem szólalok…Na jó, mégis. Ugye tudod, hogy a barátnődnek most szombaton lesz az eljegyzési bulija?

   -Természetesen.

   -És mi is jelen kéne, hogy legyünk…már mint Changmin és én.

   -Tessék? Miért?

   -Hanna mondta, hogy meghívna minket is, ha…

   -Ha?

   -Tudod te is, hogy mi van köztük, nem?

   -Igen, tudom, de…Pont ezért nem értem, hogy miért? Téged még oké, de őt…mi ütött ebbe a lányba?

   -Egyáltalán nem butaság. Gondolj csak bele, így legalább Max is megértené végre, hogy esélye sincs.

   -Ez igaz, de mi van, ha jelenetet rendez?

   -Akkor majd én leállítom. Tudom, hogy mivel lehet rá hatni. De a te segítséged is fog kelleni hozzá. Ezért azt szeretném kérdezni, hogy…Lennél a partnerem szombaton?

   -Hogy mi? Mégis mire készülsz?

   -Majd elmondom, ha belegyeztél.

   -Rendben, de ha valami aljasra vettél rá, akkor…neked véged!

   -Ezzel tisztában vagyok. Hajolj csak közelebb! –a fülébe súgtam tervemet…

Yunho P.o.V.

            Másnap megint találkoztam Hye Naval, aki nagyon idegesnek tűnt. Valami zavarta, de nem akarta elmondani, hogy mi…

   -Hanna, mi a baj? Tudod nagyon jól, hogy nekem elmondhatod.

   -Tudom, de…miattad van.

   -Tessék?

   -Miért kell Changmint is elhívni? Jae Joong nem elég?

   -Ők tulajdonképp összetartoznak. Hiszen ők a Masqueraders, nem?

   -Igen, de…nem hívnád el inkább te őt?

   -Én? Miért?

   -Mert ha én beszélek vele, abból megint csak káosz lesz.

   -Rendben. Délután az lesz az első dolgom, hogy őt felhívom. Most már jobb?

   -Igen, köszönöm.

Kiraktam Hye Nat az egyetemnél, én pedig mentem az irodába. Egy hosszú értekezlet várt rám, amiről csak 3 körül szabadultam. Egyből mentem is a telefonomért, hogy beszélni tudjak Maxel…

   -Igen, tessék?

   -Szia, Max! Ráérsz?