88.rész-Dinner time~

Hye Na P.o.V.

            Az utóbbi 2 hétben alig volt időm lazítani a rengeteg vizsga és munka miatt. Sorra írtam a dolgozatokat, közben pedig az új kollekciókon dolgoztam. Ami talán a kisebbik probléma, hogy Yunhoval nem tudtam találkozni, de még az édesapámat is hanyagolni kényszerültem…

Végre van egy szabad vasárnapom, amikor pihenhetek egy kicsit…Nem kell korán kelnem, tanulnom, vagy dolgozni menni. Úgy döntöttem, hogy ma csak lustálkodni fogok.

   -Szia, apu!- halkan nyitottam be a dolgozó szobájába, mert nem akartam megzavarni.

   -Szervusz, kincsem! Jót aludtál?

   -Igen, végre tudtam pihenni. Mit csinálsz?

   -Az anyagokat nézem át, amit pénteken hoztál be nekem.

   -Rendben, de ne vidd túlzásba, hiszen tudod, mit mondott az orvos.

   -Tudom, kicsim. A vőlegényed hogy van?

   -Fogalmam sincs. Az utóbbi hetekben nem igazán volt időm azzal foglalkozni, hogy mi van vele.

   -Akkor ma végre beszélhetnél vele.

   -Appa!

   -Az is a feladatod, hogy törődj a jövendőbeliddel.

   -De ez nem megy parancsszóra.

   -Ne feleselj, csak hívd fel. Akár vacsorára át is jöhetne hozzánk.

   -Oké, szólok neki, hogyha ráér, akkor jöjjön.

   -Helyes. Menj is és intézkedj!

   -Igenis, főnök úr!- magára hagytam a szobájában, én pedig visszavánszorogtam az enyémbe, ahol a telefonomat kezdtem keresni. Amint megtaláltam, egyből tárcsáztam is…

   -Helló, Hercegnő! Miben lehetek a szolgálatodra?

   -Még mindig nem vagyok hercegnő…Apum azt mondta, hogy hívjalak át vacsorára.

   -Oh, pedig már kezdtem azt hinni, hogy hiányoltál.

   -Téged? Miért kéne?

   -Mert a vőlegényed vagyok?

   -És? Az még nem jelenti azt, hogy minden egyes nap találkoznunk, vagy beszélnünk kell.

   -De azt sem, hogy 2 hétig egymáshoz sem szólunk.

   -Térjünk a lényegre, jössz este vagy sem?

   -Persze, hogy megyek. Ki nem hagynék egy ilyen alkalmat.

   -Oké, akkor mondom a szakácsnak, hogy eggyel több személyre készítse az ételeket.

   -Nem te fogsz főzni?

   -Ma biztos nem.

   -Kár, pedig az sokkal jobb lenne…

   -Így is hulla vagyok, nem akarok teljesen kimerülni.

   -Rendben. Minden esetre megyek…Mikorra legyek nálatok?

   -Ha 7 körül ideérsz, az tökéletes lesz.

   -Értem, 7-re ott vagyok.

Beszélgetésünk után leszaladtam a konyhába, hogy szóljak a szakácsnak. A nap hátralevő részét pedig lustálkodással, zenélgetéssel töltöttem…

Yunho P.o.V.

            Jól esett, hogy végre 2 hét után újra tudtunk beszélni. Az meg különösen, hogy vele vacsorázok, habár az apja is ott lesz…

Mikor minden dolgommal végeztem már 6 óra is elmúlt. Gyorsan letusoltam és rendbe szedtem magam, majd 2 üveg bor társaságában elindultam Hannaék házához…

   -Jó estét, úrfi! Jöjjön beljebb. Kang úr és a kisasszony már várják.-nyitott ajtót nekem az egyik szobalány.

   -Köszönöm. –elindultam a nappali felé.

   -Csakhogy itt vagy…kedvesem.-lépett mellém Hye Na és belém karolt. Nagyon jól nézett ki. Egy egyszerű fekete ruha volt rajta, smink szinte semmi…Tökéletes volt.

   -Fiacskám, már azt hittük, el sem jössz.

   -Elnézést a késésért, csak kicsit belefeledkeztem a munkába. –hajoltam meg az apja felé.

   -Semmi gond. Mit szólnátok, ha mennénk enni?

   -Persze, menjünk csak…Oh, mielőtt el nem felejtem. Hoztam két üveg bort, egy fehéret és egy vöröset. Melyiket bonthatjuk fel?

   -Én a vörösre szavazok.

   -De apa, gyógyszerre nem szabad innod, és egyébként sem kéne.

   -Ne aggódj, egy pohártól semmi bajom sem lesz. Sőt, a vörösbort az orvosok is javasolják.

   -Appa…!

   -Hye Na, drágám, hagyd! Itt vagyunk vele és segítünk neki, ha valami történne.

   -Rendben, legyen. De csak és kizárólag egyetlen pohár!

   -Vettem az adást, kislányom.

Átmentünk az étkezőbe, ahol az asztal csak úgy roskadozott a sok finomságtól…

   -Egy egész hadsereget vártatok, Hercegnőm?

   -Nem vagy…Nem, de egy vasárnapi vacsora nálunk ekkora szokott lenni.

   -Tényleg? Többször kéne jönnöm.

   -Ezt én is támogatnám.

   -Na de apu!

   -Gyere, Hanna, ülj le…-kihúztam neki a széket és mikor helyet foglalt, be is toltam.

   -Milyen jó kezekben vagy, kicsikém.

   -Ugyan…-édesen elpirulva hajtotta le a fejét.

   -Jó étvágyat nektek, fiatal galambocskák.

   -Köszönjük.

A vacsora után Hye Na apukáját felkísértük a szobájába, hogy aludjon végre. Elvégre is szüksége van rá, ha nem akarjuk, hogy megint lebetegedjen…

   -Yunho-ya…-hívott magához közelebb az apósom.

   -Tessék?

   -Mikor szeretnétek tartani az eljegyzési partit? Jó lenne minél hamarabb, hogy időben elkezdhessünk készülni az esküvőtökre.

   -Még nem gondolkodtunk rajta, de…-Hanna felé fordultam –nekem a jövő hetem szabad egyedül, utána szinte minden napom be van táblázva. Mit szólsz hozzá?

   -Ahogy neked jó. Az én beosztásom úgyis apától függ.

   -Ez esetben, kislányom, jövő szombaton megtartjuk. Hívd el a barátnőidet is, biztosan szívesen lennének veled. Sőt, a két modellfiút…hogy is hívták őket…Changmint és Jae Joongot is.

   -Az nem lenne túl jó ötlet, apu.

   -Hívd csak nyugodtan!- legalább tisztázhatunk minden nézeteltérést.

   -Hogy mi?? Yunho, te…