Yunho P.o.V.
-Tényleg? És ha elmondom, hogy min mentem keresztül miattad?
-El tudom képzelni…biztos nagyon sokat szomorkodtál miközben röhögtél a
markodba, hogy hülyét csináltál belőlem…
-Elvetéltem…
-Az akkor még legjobb bará…Hogy mi??- nem akartam hinni a fülemnek…hogyan
lehetséges, hogy elvetélt?? Hiszen alig párszor történt meg közöttünk és mindig
védekeztünk…legalábbis én biztosan. Nem, ez így nem jó! Nem, az nem lehet, hogy
ő és én…hogy én majdnem…apuka lettem 19 évesen!
-Jól
hallottad, terhes voltam…és nagy valószínűséggel tőled.
-Mégis miből gondolod, hogy az enyém lett volna?
-Mert abban az időszakban csak veled voltam együtt úgy.
-Yunho, ez igaz?
-Hye Na, én…nem tudom…ezt én sem értem.
-Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mi négyen átmennénk egy külön
szobába és megbeszélnénk a dolgokat. Nem szeretném, ha mindenki előtt jelenetet
rendeznétek.
-Rendeznénk??
-Seo, kérlek! Menjünk Hanna után… Kíváncsi vagyok, hogy mit akar
mondani.
-Kövessetek!
Mind Hye Na után mentünk, aki egy
kisebb helyiségbe vezetett minket.
Nem akartam, hogy igaz legyen az,
amit Seohyun mondott, mert akkor biztosan elveszítem Hannat örökre, és azt nem
akarom! Nem engedhetem, hogy egy újabb kapcsolatom menjen tönkre Changmin
miatt!! Azt nem tudnám még egyszer elviselni…
-Nos, miért is nem mondtad el ezt nekem korábban?
-Mégis mikor? Miután ”szakítottunk”, te elhagytad az országot, számot
cseréltél, a leveleimet olvasás nélkül törölted!
-Ezt meg honnan veszed?
-Tudod, a rendszer kijelezte…ennyire hülyének nézel, hogy még ezt sem
tudom?!
-Nem, de…máskor mindig személyesen kerestél fel, ha bajod volt. Akkor
miért nem tetted?
-Mert nem voltam sem fizikailag, sem lelkileg olyan állapotban.
-Csak azért hozod ezt most fel, mert meg akarod akadályozni, hogy Yunho
és én együtt legyünk…szövetkeztél Maxel, igaz?
-Dehogy is!! Mit képzelsz te rólam??
-Akkor? Túl gyanús ez így…ha valóban annyira szeretted őt, akkor miért
nem mondtad el neki? Egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és az, hogy mindent,
legyen az jó vagy rossz, megbeszéljétek egymással. Ezt mi is saját magunkon
tapasztaltuk meg, és hidd el, azóta sokkal jobb a viszonyunk. Ugye, szívem?
-Teljes mértékben igaz. –mellé léptem és átkaroltam.
-Nagyon édes ez a cukormázas történet…túl édes! Igazából azért jöttem,
hogy elmondjam, ne bízz meg Yunhoban, hiszen csak egy milliomos majom, akit
egyáltalán nem érdekel, mi van a körülötte lévőkkel. Csak magával törődik meg a
pénzével…hogy minél több legyen.
-Ne hazudozz! Tudod nagyon jól, hogy ez nem igaz! Hye Na, ne higgy neki,
kérlek!
-Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam
volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…
Hye Na P.o.V.
Nem
akartam az egész vendégsereg előtt kiakadni, ezért inkább átkísértem őket egy
másik szobába, ahol nyugodtan tudtunk tárgyalni…
-Nos, miért is nem mondtad el ezt nekem korábban? –kezdett bele Yunho.
-Mégis mikor? Miután ”szakítottunk”, te elhagytad az országot, számot
cseréltél, a leveleimet olvasás nélkül törölted!
-Ezt meg honnan veszed?
-Tudod, a rendszer kijelezte…ennyire hülyének nézel, hogy még ezt sem
tudom?!
-Nem, de…máskor mindig személyesen kerestél fel, ha bajod volt. Akkor
miért nem tetted?
-Mert nem voltam sem fizikailag, sem lelkileg olyan állapotban.
-Csak azért hozod ezt most fel, mert meg akarod akadályozni, hogy Yunho
és én együtt legyünk…szövetkeztél Maxel, igaz?
-Dehogy is!! Mit képzelsz te rólam??
-Akkor? Túl gyanús ez így…ha valóban annyira szeretted őt, akkor miért
nem mondtad el neki? Egy kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom és az, hogy mindent,
legyen az jó vagy rossz, megbeszéljétek egymással. Ezt mi is saját magunkon
tapasztaltuk meg, és hidd el, azóta sokkal jobb a viszonyunk. Ugye, szívem?
-Teljes mértékben igaz. –átkarolta és megsimogatta a vállam.
-Nagyon édes ez a cukormázas történet…túl édes! Igazából azért jöttem,
hogy elmondjam, ne bízz meg Yunhoban, hiszen csak egy milliomos majom, akit
egyáltalán nem érdekel, mi van a körülötte lévőkkel. Csak magával törődik meg a
pénzével…hogy minél több legyen.
-Ne hazudozz! Tudod nagyon jól, hogy ez nem igaz! Hye Na, ne higgy neki,
kérlek!
-Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam
volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…-könnyek gyűltek a szemembe.
Erős akartam maradni, de nem ment…
-Hanna, én…
-Ne, ne mondj semmit! Csak tűnjetek el a házamból és az életemből!
-De…
-Nem! Nem voltál képes megéretni egy olyan egyszerű dolgot, hogy te
nekem csak barát vagy! Nem akarom, hogy tovább kavard az életemet, inkább hagyj
örökre békén!!
-Várj, én nem ezt akartam…
-Nem fogod fel, hogy baromira nem érdekel?! Boldog vagyok Yunhoval és nem
érdekelnek a múlt béli botlásai, elfogadom úgy, ahogy van. Ha ezt nem tudod
elfogadni, akkor menj és vissza se gyere.
-Hye Na, sajnálom!!
-Mégis mit?? Azt, hogy ennyire értetlen vagy, vagy azt, hogy megint
ártani akartál nekem? Esetleg azt, hogy ilyen mocskos módszerekhez folyamodsz azért,
hogy elérd céljaidat?!
-Mindet, de…
-Nem, nincs de! Shim Changmin, takarodj a házamból és az életemből!! –már
alig láttam valamit a könnyeimtől, de nem érdekelt- Megelégeltem ezt az egész
helyzetet! Belefáradtam abba, hogy…hogy folyton megpróbálsz közénk állni! Nem
érdekel, hogy hogyan, de tűnj el a szemem elől a partnereddel együtt! Kérlek!
-Biztos ezt akarod?
-Igen, menj már!
-Rendben, de…még találkozunk.
-Nem, ne is álmodj ilyenről..főleg az esküvő előtt ne!!
-Sajnálom…sziasztok!
-Changmin, komolyan ilyen könnyen feladod?
Changmin P.o.V.
Hogy
lehettem ennyire hülye?! Hogy voltam képes ártani neki…ismét?? soha nem lettem
volna képes ilyet tenni, de most mégis…pont Őt, aki olyan sokat jelentett és
jelent is nekem…
-Nem fogok. Tudom, hogy csak rosszat akar nekünk, de azt nem gondoltam
volna, hogy Changmin is ilyen mélyre süllyed majd…
-Hanna, én…
-Ne, ne mondj semmit! Csak tűnjetek el a házamból és az életemből!
-De…
-Nem! Nem voltál képes megéretni egy olyan egyszerű dolgot, hogy te
nekem csak barát vagy! Nem akarom, hogy tovább kavard az életemet, inkább hagyj
örökre békén!!
-Várj, én nem ezt akartam…
-Nem fogod fel, hogy baromira nem érdekel?! Boldog vagyok Yunhoval és nem
érdekelnek a múlt béli botlásai, elfogadom úgy, ahogy van. Ha ezt nem tudod
elfogadni, akkor menj és vissza se gyere.
-Hye Na, sajnálom!!
-Mégis mit?? Azt, hogy ennyire értetlen vagy, vagy azt, hogy megint
ártani akartál nekem? Esetleg azt, hogy ilyen mocskos módszerekhez folyamodsz azért,
hogy elérd céljaidat?!
-Mindet, de…
-Nem, nincs de! Shim Changmin, takarodj a házamból és az életemből!! Megelégeltem
ezt az egész helyzetet! Belefáradtam abba, hogy…hogy folyton megpróbálsz közénk
állni! Nem érdekel, hogy hogyan, de tűnj el a szemem elől a partnereddel
együtt! Kérlek!
-Biztos ezt akarod?
-Igen, menj már!
-Rendben, de…még találkozunk.
-Nem, ne is álmodj ilyenről..főleg az esküvő előtt ne!!
-Sajnálom…sziasztok!
-Changmin, komolyan ilyen könnyen feladod? –kérdezte Seohyun.
-Igen, mert igaza van…ha valóban szeretném, akkor nem tettem volna ezt…
nem lettem volna képes régi dolgokat felhasználni ellene…
-Ekkora egy idiótát! Remekül lehet befolyásolni téged egy kis műsírással
és dühkitöréssel!
-Seohyun, elég! Már értem, hogy miért nem működött Maxel sem,
kibírhatatlan a személyiséged. Nem is tudom, hogyan tudtalak egyáltalán egy
éven keresztül szeretni?! –szólt közbe Yunho.
-Ne engem kérdezz!
-Menj el innen végre és felejts el! –Yunho egyre ingerültebben járkált
fel-le a szobában.
-Seo, gyere!
-Ezzel még nincs vége, hidd el!!
-Gyere már!! –megfogtam a csuklóját és kihúztam a szobából, egészen a
kocsiig. Beültettem, beszálltam mellé, és elhajtottam a Jung háztól, amilyen
gyorsan csak tudtam…- „Nagyon sajnálom, Hye
Na! Ha jóvá tehetném…” –a gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben…Szinte
padlógázzal hajtottam, de nem tudom, hogy hova tartottam. Csak mentem előre,
miközben hagytam, hogy minden felgyülemlett feszültség, düh és érzelem könnyek
formájában távozzanak belőlem…talán végleg.
Hye Na P.o.V.
Mikor
végre elhagyták a szobát, egyből zokogva roskadtam le az egyik székre. Tudtam,
hogy nem kéne Yunho előtt Max miatt sírnom, de nem bírtam megállítani…
-Hé, nyugi! Mondtam, hogy nem szeretem, ha sírsz, azt meg főleg nem, ha
ilyen idióták miatt. –odaguggolt mellém és megölelt…
-De…te is az vagy…-szipogtam a vállára borulva.
-Tudom, de én soha…tényleg soha nem fogok ilyet tenni veled, ígérem!
-Ajánlom is, mert nem szeretném megbánni a döntésemet.
-Add a kezed!
-Miért?
Megfogta jobb kezemet, kisujjam
kivételével ökölbe szorította azt, majd ugyanígy tett saját jobbjával is…összekulcsolta
két kisujjunkat és hüvelykujjainkat összeérintette…-Ígérem, hogy nem foglak bántani…semmilyen
módon sem.
-Köszönöm. –átkaroltam nyakát és apró puszit adtam ajkaira.
-Idehívjam Shadowt, hogy kicsit rendbe szedjen?
-Az jó lenne…
-Mindjárt jövünk.
Miután Rinko kiigazította az ”apróbb”
hibákat, Yunhoval kézen fogva mentem vissza a többiekhez. Sokáig tartott a
fogadás, de végül hivatalosan is egy pár lettünk…mondhatni az egész céges világ
előtt. Már csak egy még nagyobb falat vár ránk…az esküvő…
