Micky
P.o.V.
A megbeszélés végén abban
állapodtunk meg, hogy pár nap múlva ismét találkozunk, és akkor írjuk alá a
szerződést. Mikor csak ketten maradtunk a helyiségben, odafordultam Hye Nahoz…
- Szeretném a leendő munkatársamat jobban
megismerni. Mit gondol, ráérne meginni velem egy kávét?
- Természetesen, ez remek ötlet. Viszont
kérhetném, hogy legalább így kettesben tegeződjünk.
- Örömmel. Mehetünk?
- Persze.
A
GiD épületétől nem messze volt egy kisebb kávézó, oda ültünk be. Rendeltünk két
latte macchiatot és kerestünk egy nyugodtabb sarkot…
- Nos, mit szeretnél tudni rólam?
- Úgy hallottam, hogy nemrég lettél
eljegyezve.
- Igen, ez így igaz.
- És, ki a szerencsés? Persze csak ha nem
veszed tolakodásnak a kérdést.
- Dehogy. Jung Yunho a vőlegényem.
- Valóban? A múltját is ismered?
- Azt hiszem, igen.
- Csak azt hiszed, vagy tényleg?
- A legtöbb részletet igen. Miért?
- Mert van valami, ami miatt nem tartom
valószínűnek, hogy hozzá szeretnél menni.
- Mi lenne az?
- A húgomat nagyon durván dobta, mikor
kiderült, hogy gyereket vár.
- T-tessék?
- Jól hallottad.
- Nem, nem hiszem el. Az teljességgel
lehetetlen. Ő nem olyan… Várjunk csak, ki is a te húgod?
- Park Seohyun.
- S-Seohyun? Nem, biztosan nem ugyanarról a
lányról van szó.
- Ugyanarról?
- Az eljegyzési bulinkon volt egy lány, akit
Seohyunnak hívtak. Az egyik barátunkkal érkezett, és azt állította, hogy még
mindig szereti Yunhot és hogy egyszer… Istenem! Ő a húgod, igaz?
- Valószínűleg igen, egy emberről beszélünk.
Seot egyből elhagyta, amint megtudta, hogy felelősséget kéne vállalnia. Még így
is hozzá akarsz menni?
- Én egy teljesen más verziót ismerek…
Hye
Na P.o.V.
Örömmel fogadtam a meghívást, mert
én is szerettem volna megismerni őt jobban. A közeli kávézó remek helynek
bizonyult, hiszen félreeső, csendes és nem utolsó sorban finom italokat
szolgálnak fel…
- Nos,
mit szeretnél tudni rólam?
-Úgy hallottam, hogy nemrég lettél
eljegyezve.
- Igen, ez így igaz.
- És, ki a szerencsés? Persze csak ha nem
veszed tolakodásnak a kérdést.
- Dehogy. Jung Yunho a vőlegényem.
- Valóban? A múltját is ismered?
- Azt hiszem, igen. – ezzel meg mire céloz… vagy
inkább miért érdekli?
- Csak azt hiszed, vagy tényleg?
- A legtöbb részletet igen. Miért?
- Mert van valami, ami miatt nem tartom
valószínűnek, hogy hozzá szeretnél menni.
- Mi lenne az?
- A húgomat nagyon durván dobta, mikor
kiderült, hogy gyereket vár.
- T-tessék? – nem tudok… nem akarok hinni
neki. Hiszen alig pár órája ismerem csak.
- Jól hallottad.
- Nem, nem hiszem el. Az teljességgel
lehetetlen. Ő nem olyan… Várjunk csak, ki is a te húgod?
- Park Seohyun.
- S-Seohyun? Nem, biztosan nem ugyanarról a
lányról van szó.
-Ugyanarról?
- Az eljegyzési bulinkon volt egy lány, akit
Seohyunnak hívtak… - idegesen kezdtem el dobolni ujjaimmal az asztalon - Az
egyik barátunkkal érkezett, és azt állította, hogy még mindig szereti Yunhot és
hogy egyszer… Istenem! Ő a húgod, igaz?
- Valószínűleg igen, egy emberről beszélünk.
Seot egyből elhagyta, amint megtudta, hogy felelősséget kéne vállalnia. Még így
is hozzá akarsz menni?
- Én egy teljesen más verziót ismerek…
- Mi lenne az?
- Mint mondtam, a bulira eljött ő is, és kis
híján jelenetet rendezett. Yunho akkor hallott először a vetélésről.
- Honnan veszed?
- Láttam rajta, hogy új neki a dolog és… ismerem
már annyira, hogy tudjam, nekem nem hazudna.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy a húgom
hazudott… pont nekem, a saját bátyjának, akire mindig, minden körülmény között
számíthatott?!
- Ezt egy szóval se mondtam, csak…
- De céloztál rá.
- Nem… vagyis nem szándékosan.
- Azt hiszem, most döntöttem el, hogy a
szerződésünkből nem lesz semmi. Nem tudok megbízni egy árulóban… így a hozzá
közel álló személyekben sem.
- Hogy mi??
- Pontosan úgy van, ahogy mondtam. A
szerződés ezennel semmis a részemről.
- Ch… hol marad a profizmus? Mi van azzal,
hogy a munkát és a magánéletet nem keverjük? Értem én, hogy fontos a család, de
egy új befektetés is csak jól jöhet a családnak… főleg a vagyon gyarapításában.
Lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg nem kötnénk meg. Nem akarok egy olyan céggel
kapcsolatot, akinek a vezetője túlságosan is előtérbe helyezi a családját, és
legfőképp az érzéseit.
- Ezt nem vagyok köteles tovább hallgatni.
Viszlát!
- Viszlát! – kifizettem a számlát és
visszamentem az irodába.
Olyan
ideges voltam, képes lettem volna felrobbanni, de ez nem történt meg, hála a
kedvenc dalaimnak. Magamra csuktam irodám ajtaját és elindítottam a lemezt,
amin a legjobb zenék voltak…
A nap végén alig vártam, hogy végre
otthon legyek és vegyek egy forró fürdőt, ami végképp kitisztítja majd a
gondolataimat. Félúton beugrottam egy gyorsétterembe, ahol kértem elvitelre pár
”finomságot” és egy nagy kólát…
Épp
léptem volna ki az ajtón, mikor hirtelen valaki belém rohant, így az összes
ital a földön kötött ki… velem együtt.
- Elnézést! Nagyon sajnálom!
- Ugyan, nem történt semmi.
- Ha gondolja, itt a névjegyem, hívjon fel
és kifizetem a tisztíttatás költségeit.
- Köszönöm, de nem szükséges.
- Ragaszkodom hozzá.
- Ez esetben köszönöm, kedves… - megnéztem a
lapocskát - …kedves Yume.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése