Hye
Na P.o.V.
Épp
léptem volna ki az ajtón, mikor hirtelen valaki belém rohant, így az összes
ital a földön kötött ki… velem együtt.
- Elnézést! Nagyon sajnálom!
- Ugyan, nem történt semmi.
- Ha gondolja, itt a névjegyem, hívjon fel és
kifizetem a tisztíttatás költségeit.
- Köszönöm, de nem szükséges.
- Ragaszkodom hozzá.
- Ez esetben köszönöm, kedves… - megnéztem a
lapocskát - …kedves Yume.
- Igazán nincs mit, hiszen az én
figyelmetlenségemből történt a dolog.
- Mit szólnál hozzá, ha megennénk valamit és
közben beszélgetnénk. Oh, egyébként én Hanna vagyok. Örülök a találkozásnak. – nyújtottam felé a kezem.
- Én is örülök, Yume vagyok. – elfogadta a
kezdeményezést.
Leültünk
az egyik boxba két saláta társaságában és beszélgetni kezdtünk…
- Mivel foglalkozol? – kezdtem én egy kisebb
csönd után.
- Sürgősségi gyermekorvos vagyok.
- Wow! Az nagyon szép, de egyben nehéz munka
is, nem?
- Nem, ha szereted a gyerekeket és türelmed
is van hozzájuk.
- Ez a kettő megvan, de nem tudnám nézni,
ahogy szenvednek.
- Igen, a legtöbb ember ezért nem lesz úgy
alapjáraton orvos, nemhogy gyermekekkel foglalkozzon. De én szeretnék segíteni
nekik, ezért is választottam ezt a hivatást. Viszont ne csak én beszéljek, te
mivel keresed a kenyered?
- Az apámé a GiD, de most inkább én
irányítom.
- Tényleg? Van onnan pár ékszerem, nagyon
szeretem őket. Jó a minőség és a kidolgozás, az árak pedig kedvezőek.
- Köszönöm, de ennyire azért nem vagyunk
jók. Főleg, ha úgy folytatom, mint ma…
- Mi történt? Persze, csak ha nem titkos.
- Volt ma egy tárgyalás, ami nagyon jól
alakult. Utána a másik fél képviselőjével elmentem meginni egy kávét. Kiderült,
hogy van egy húga, aki történetesen a vőlegényem exe.
- Vőlegényed?
- Oh, igen. Nemrég volt az eljegyzési
bulink, ahol megjelent a képviselő húga és parádézni kezdett. Állítólag
gyereket várt a páromtól még régebben, de elvetélt… és ezt csak most közölte
vele, mikor megtudta, hogy megnősülni készül.
- Ennyire gonosz hogy lehet valaki?
- Ez még a kisebbik probléma. A nagyobbik
az, hogy a másik céget képviselő férfi elfelejtette, hogy a munkát és a
magánéletet nem keverjük. Azt mondta, nem hajlandó szerződni velem, mert a húga
exének a menyasszonya vagyok.
- Ha tényleg képes volt ezt tenni, akkor nem
is akarta igazán azt a szerződést.
- Lehet benne valami, de ne beszéljünk a
munkámról, elég unalmas… Ahogy látom, te sem a szinglik táborát erősíted. – szugeráltam
az ujján lévő gyűrűt.
- Igen, 2 éve vagyok férjnél.
- Azta! Gratulálok, így utólag is.
- Köszi. De most, hogy jobban belegondolok,
a sztorid eleje nagyon ismerősnek tűnt, mintha már hallottam vol… - hirtelen
megszólalt a telefonja. Pár perc elteltével letette és csomagolni kezdett…
- Bocsáss meg, de most mennem kell.
- Semmi gond, a számod megvan. Nagyon jól
esett beszélgetni valakivel.
- Nagyon örültem a találkozásunknak. Szia és
jó éjt!
- Neked is, szia!
Yume
P.o.V.
Micky hívott, hogy nemsoká végez,
így ha én is időben elkészülök, akkor mehetünk vacsorázni. Kocsival pillanatok
alatt otthon voltam. Letusoltam, hajat mostam, és amíg kicsit száradtam, addig
kerestem egy szép, nem túl kihívó ruhát… Az egész procedúra nagyjából egy órába
telt, de talán megérte.
Épp
a tükör előtt álltam és egy kósza tincsemet igazítottam a helyére, mikor egy
ismerős alakot láttam meg az ajtófélfának támaszkodva…
- Jó estét, szépségem! Nagyon csinos vagy,
talán készülsz valahova?
- Neked is. Igen, egy pasival megyek
vacsorázni.
- Tényleg? Ismerem? – ellökte magát a fától
és elindult felém.
- Nem tudom. Magas, jóképű és nem mellesleg
gazdag is.
- Jó fogásnak tűnik. – egyre közelebb volt
hozzám.
- Szerintem is. Bár a húga iránti túlzott
imádaton változtathatna egy kicsit…
- Ezt hogy érted? – karjait a derekam köré
fonta.
- Találkoztam ma egy lánnyal, aki egy nagyon
érdekes történetet mesélt el. Meglepően hasonlított rád, Seora és egy harmadik,
nem annyira kedvelt személyre.
- Hm,
fura. Amúgy kész vagy? Mert akkor akár indulhatnánk is.
- Persze. – kibontakoztam öleléséből,
felkaptam a táskámat és megindultam lefelé a kocsihoz. Gyorsan utolért,
kinyitotta előttem az ajtót és be is csukta, miután beszálltam. Egy előkelő
helyre vitt vacsorázni, ahol mondhatni királyi kiszolgálásban részesültünk.
Hazafelé ismét feljött a korábbi téma, bár nem szándékosan… csak gondolkodtam
és véletlenül elszóltam magam.
- Ugye te sose lennél olyan, mint az a
férfi?
- Mire gondolsz?
- Semmi-semmi, nem lényeg.
- Csak úgy nem szoktál ilyen furán kérdezni…
- Tudom… csak azon gondolkodtam, amit az a
lány mondott. Ugye te sose kevernéd össze a munkát és a magánéletet?
- Nem hiszem…
- Hiszed, vagy tudod?
- Miért vagy ilyen?
- Mert szeretném tudni.
- Oké… Kivel beszéltél, aki miatt ilyen
lettél velem?
- Kang Hye Na.
- Te ismered őt?!
