2. évad 8. rész - A szerződés

Micky P.o.V.

            Másnap reggel korán elmentem otthonról, mert Yume kedvéért tisztázni szerettem volna a dolgokat. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de mindenképp beszélnem kell Hye Naval. Mint a titkárnőjétől megtudtam, van egy szabad órája 10 és 11 között, így gyorsan le is foglaltattam magamnak. Hétköznapi ruhában mentem, mivel nem volt hivatalosan megbeszélt találkozó.

Mikor felértem az irodájához a titkárnő be akart jelenteni, de mondtam neki, hogy nem szükséges. Bekopogtam hozzá és vártam válaszát.

   - Jöjjön be.

   - Szia…

   - Miben segíthetek?

   - Beszélnem kell veled.

   - Miről szeretnél?

   - Leülhetek?

   - Oh, persze. Elnézést, hogy nem ajánlottam fel előbb.

   - Semmi gond, valamilyen szinten érthető.

   - Tehát, miről lenne szó?

   - Tegnap beszélgettem a feleségemmel és rávilágított egy nagyon fontos dologra.

   - Ez jó, de ehhez nekem mi közöm?

   - A szerződés miatt jöttem. Rájöttem; kisebb segítséggel ugyan; hogy mindkettőnk cégének jót fog tenni… Sajnálom, hogy úgy viselkedtem tegnap.

   - Ehhez neked tényleg egy nő segítsége kellett?

   - Hát… nagyon úgy tűnik.

   - Örülök, hogy átgondoltad a dolgot. Szeretnéd most vagy egy másik, hivatalosabb alkalommal?

   - Nekem jó akár most is.

   - Ez esetben szólok a titkárnőnek, hogy nyomtassa ki a szükséges papírokat.

   - Rendben és tényleg köszönöm.

   - Én tartozok köszönettel. Esetleg egy kávét hozassak?

   - Nem kell, otthon ittam.

A hölgy hamarosan hozta a mappákat, amibe minden össze volt készítve. Már épp a papírhoz ért volna a tollam, mikor valaki mondhatni berontotta az irodába…

   - Hye… Te itt?

Yunho P.o.V.

Ugyan arról volt szó, hogy majd csak este találkozunk, én mégis átvariáltam a menetrendem egy kicsit és titokban eljöttem hozzá. Útközben vettem kávét és sütit, mivel jól fog jönni egy kis energia. De mikor benyitottam hozzá, nem az a látvány fogadott, amit vártam…

   - Hye… Te itt? – meglepetten ácsorogtam az ajtóban és a velem szemben lévő férfit figyeltem.

   - Szervusz, Yunho. Rég láttuk egymást. – elindult felém és a kezét nyújtotta. Ahogy közeledett, én úgy hátráltam.

   - Mit akarsz tőlem?

   - Elásni a csatabárdot… azt hiszem.

   - Miért kéne hinnem neked?

   - Engem már meggyőzött, most írnánk alá a szerződést. – Hanna mellém lépett és belém karolt. – Mi szél hozott?

   - Gondoltam jól jön egy kis frissítő. – meglóbáltam a dobozt a levegőben – De ha nem érsz rá…

   - Rád mindig van időm, csak 5 percet várj, amíg aláírjuk.

   - Oké, addig kint leszek.

Kiültem a teraszra, ahol szerencsére nem volt senki. „Azt nem értem, hogyan került ide Yoochun pont most? Mégis mit akar Hye Natól és tőlem a szerződésen kívül? Mi van, ha megint Seohyun miatt jött?” – felpattantam a székből és visszarohantam az irodához.

   - Hanna, minden rendben? – szinte feltéptem az ajtót – Ugye nem akar tőled semmi piszkosat, nem fenyegetett meg??

   - Mi? Dehogy!

   - Tényleg ezt feltételezted rólam?

   - Azok után, ahogy anno elváltak útjaink… igen, ezt.

   - Megváltoztam, ahogy te is. Nem hittem volna, hogy Seo után képes leszel újabb normális kapcsolatra.

   - Hidd el, én se. De Hye Na tett jobbá, miatta lettem ilyen.

   - Persze, fogd csak rám.

   - Megértem, nekem is jót tett a házasság. Viszont a húgommal kapcsolatban… Tényleg nem tudtál róla, hogy gyereket vár?

   - Nem, most tudtam meg nemrég.

   - Bízhatok benned?

   - Épp az előbb mondtad, hogy megváltoztam. Nem tudom, hogy Seo mit mondott neked, de nekem soha nem mondta el, hogy terhes lett volna, egészen az eljegyzési buliig. Ha tudtam volna róla, akkor… akkor nem valószínű, hogy elhagytam volna. Nem tehettem volna meg a gyerekkel, csak miatta maradtam volna.

   - Szeretted te egyáltalán?

   - Igen, szerettem. De megcsalt a legjobb barátommal, így nem volt más választásom.

   - Max?

   - Igen… Azon sem lepődnék meg, ha valójában az övé lett volna az a gyerek.

   - Erről én…

   - Nem tudtál, igaz?

   - Mondjuk inkább úgy, hogy nem ezt a verziót ismertem. Azt hiszem, megyek és tisztázom vele a dolgokat. Ha most megbocsájtotok…

   - Menj csak. – Hye Na kezet fogott vele, aztán én is.

   - Később beszélhetnénk négyszemközt is, nem?

   - Már alig várom.

   - Akkor… most már rendbe jön majd köztetek minden? – fordult felém Hanna, miután Micky kiment a helyiségből.

   - Megpróbáljuk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. De reméljük a legjobbakat. Na, jöhet a kávé és a süti?

   - Persze, de csak kb. fél óránk maradt a következő tárgyalásomig.

   - 30 perc sok dologra elég… - az egyik széket odahúztam mellé és elénk raktam a hozott cuccokat. Nyugodtan elfogyasztottuk őket, aztán mindenki ment a maga dolgára.