Rinko
P.o.V.
A lánybúcsút követően ismét
visszautaztam Japánba Ji Naval együtt. Mivel az egyetemen közeledett a tanév
vége, ezért rengeteg dolgunk volt. Záróvizsgák, iskolai divatbemutatók… és a
külön projektem. Tudom, hogy Hye Na azt mondaná, hogy miatta ne vállaljak plusz
órákat a műhelyben, de szeretném, ha ebben a ruhában menne férjhez. Valóban sok
dolgom van, de ez egyáltalán nem megerőltető és gyakorlásnak sem utolsó. Ji Na
is rengeteget segít. Amikor csak ideje van, jön és felpróbálja a ruhát, így
könnyebb igazítani. Hannaval hasonló méretekkel rendelkeznek, ezért neki is jól
áll a költeményem.
-
Szia, megjöttem. – mosolyogva lépett be az ajtón.
- Oh… Örülök, mindjárt hozom is. –
elszaladtam hátra, pár perccel később pedig már a ruhászsákkal másztam elő.
- Hallottad?
- Mit?
- A Masqueraders Japánba jön koncertezni.
- Tényleg?
- Igen, most mondták a lányok. Szerinted
meglátogatnak majd minket?
- Kicsi az esélye, mivel kb. levegőt venni
sincs idejük, nem hogy szabadon kóricálni a városban.
- Igaz… De azért reménykedni szabad, nem?
- Ha nagyon szeretnél… Na, fordulj meg, be
kell fűznöm.
- Oké… Te nem akarsz velük találkozni?
Mondjuk Heroval?
- Nos… - nem is tudom, hogy szeretnék-e.
Tény, hogy a nézeteltéréseink nagy részét tisztázni tudtuk, de… Félek, még
mindig ugyanúgy érez irántam és ez senkinek sem lenne jó, mert én nem tudom őt
úgy szeretni.
- Nos?
- Oh… jó lenne, de ha nem tudnak, akkor nem
erőltethetjük. Fordulj körbe.
- Ez… Meseszép! Bárcsak nekem is lenne
ilyen.
- Nyugi, neked is csinálok majd, ha odáig
jutsz, hogy férjhez mész.
- Tényleg varrnál nekem is?
- Persze, miért ne? Azzal is gyakorolnék és
kiélhetném a fantáziámat.
- Szavadon foglak!
- Állok elébe.
Még
egy ideig nézegette magát a tükörben, aztán lesegítettem róla a ruhát. Most már
Hye Nara kell majd ráigazítani, de arra csak az esküvő előtt egy héttel
kerítünk majd sort. Addig meg szépen itt fog pihenni a szekrényemben, nehogy
baja legyen.
-
Megyünk ebédelni? – már iszonyatosan éhes vagyok, reggel óta egy falatot sem
ettem.
- Persze. Mit együnk?
- Hm… Gyorskaja?
- Hát… Ha utána elmegyek futni, akkor nem
lehet belőle gond.
- Van ám náluk saláta is.
- Tudom. Na, induljunk is, mert a szünet nem
sokáig tart.
- Oké. – felkaptam a táskám, belekaroltam Ji
Naba és elmentünk a közeli étkezdébe. Jól esett egy kicsit elszabadulni a
műteremből, túl sok időt töltök odabent…
Jaejoong
P.o.V.
Meglepődtem, mikor az ügynökség
közölte, hogy a következő koncertünk Japánban lesz. AZ elmúlt időszakban sokat
gondolkodtam a történteken, hogy mit is kéne másképp csinálnom, hogy ne
taszítsam el Shadowt ennyire magamtól. Nagyon nyomulós, erőszakos voltam és nem
vettem figyelembe, hogy ő mit akar. Ezen változtatnom kell, ha komolyan
gondolom a dolgokat… sose voltam ennél biztosabb a dolgomban.
-
Changmin, figyelj csak. – egyik nap leültem mellé a kanapén – Szerinted
megoldható lenne, hogy… találkozzunk velük?
- Kikre is gondolsz?
- Tudod…
- Oh, hogy Rinko és Ji Na. Nem tudom, a főnökségtől
függ és a beosztásunktól. Ha lesz időnk, akkor szerintem meg lehet velük
beszélni. De ugye nem akarsz megint Shadow nyakán lógni?
- Nem, dehogy! Szeretném elölről kezdeni a
dolgokat és normális ütemben haladni.
- Sose gondoltam volna, hogy ezt pont tőled
fogom hallani.
- Elhiheted, hogy én sem számítottam rá… De
úgy tűnik, a vad kezd megszelídülni.
- Nagyon helyes, itt volt az ideje.
- Most vicces akartál lenni?
- Nem, csak kifejtettem a véleményem. Talán
baj?
- Nem. Azt hiszem, megyek és utánakérdezek a
terveknek, hogy vajon lesz-e egy kis szabadidőnk?
- Oké, én addig olvasgatok még egy kicsit.
Rám fér a lazítás a nagy hajtás előtt.
- Te kis könyvmoly. – megveregettem vállát,
majd el is tűntem a társalgóból. Minél hamarabb meg akarom tudni, hogy van-e
lehetőségem – legalább nekem – találkozni Rinkoval. Fontos lenne, sok dolgot
kell még tisztáznunk. Remélem, hogy a főnökség igent fog mondani a terveimre…
nagyon remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése