2. évad 7. rész - "Lefegyverezve"

Micky P.o.V.

            Alig akartam hinni a fülemnek, mikor kimondta azt a nevet. Hirtelen félreálltam és felé fordultam.

   - Te ismered őt?!

   - Igen, vele találkoztam ma.

   - Mégis mikor?

   - Mikor felhívtál épp vele voltam egy gyorsétteremben. Véletlenül nekimentem, rá borult az itala és szerettem volna neki kifizetni. Azt mondta, hogy nem baj, aztán elkezdtünk beszélgetni. De miért zavar ennyire téged? Csak nem rólad mondta azokat?

   - Meglehet…

   - Sose voltál ilyen korábban, miért vele kivételezel?

   - Mert annak a szemétládának a menyasszonya.

   - Ne csináld már, te nem ilyen vagy.

   - Tudod, hogy Seohyun mindennél fontosabb nekem, főleg azok után, hogy…

   - Tudom, hogy az a „szemétláda, utolsó senkiházi” Yunho elhagyta őt. Már túl jól ismerem ezt a történetet. Igazán itt lenne az ideje magad mögött hagyni, nem gondolod?

   - Nem, mert a család az első nekem. Viszont te miért véded őket ennyire?

   - Nem védem őket, csak nem tartom normálisnak, amit csinálsz. Tudod, hogy nincs bajom a húgoddal, de az ilyen viselkedés miatt olyan, amilyen.

   - Miről beszélsz?

   - Túlságosan véded, és ezért azt hiszi, hogy bármit büntetlenül megtehet. Elkényeztetted, ezért egy rózsaszín buborékban él, nem hajlandó mások tanácsára hallgatni.

   - Tehát szerinted nem vagyok jó bátyja?

   - Ezt egy szóval se mondtam, de akkor lennél a legjobb, ha hagynád néha a saját hibáiból tanulni.

   - De akkor megint úgy járna, mint azzal a…

   - Yoochun, kérlek! A villám sem csap kétszer ugyanarra a helyre. Plusz, Yunho is megváltozott már szerintem. Ráadásul, Hye Nanak nincs köze az ő múltjához ilyen téren, ezért meg kéne kötnöd vele a szerződést. Légy végre megint az a férfi, akibe anno beleszerettem. Olyan, akit nem vakít el a testvérének védelme; aki gyengéd és ugyanakkor erőskezű vezető. Szeretném, ha rendes üzletemberhez méltóan kezelnéd ezt az ügyet. – adott egy puszit az arcomra – Legalább az én kedvemért.

   - Ez így nem fog menni…

   - Tessék? Miért?

   - Túl könnyen le tudsz venni a lábamról… Meg látom, hogy mit tehetek.

   - Szeretlek.

   - Én is téged. – közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam – Mehetünk végre haza, ugye?

   - Eddig sem mondtam, hogy ne.

Gyorsan haza vezettem, leparkoltam a ház előtt és kiszálltam, majd kisegítettem Yumet is. Felsiettünk az emeletre és amint beléptünk a háló ajtaján, egyből egymás ajkait kezdtük kényeztetni… a ruhák szép lassan a padlón landoltak, mi pedig az ágyban kötöttünk ki… egy tökéletes éjszakát töltöttünk együtt.