2. évad 11. rész - Egy majdnem tökéletes este...

Hye Na P.o.V.

            Pár nap választ el az esküvőnktől, de az utóbbi hetekben nemhogy egymásra, de magunkra sem igazán volt időnk. Folyamatosan jártunk tárgyalásról tárgyalásra, ebédekre, vacsorákra, de valamiért a papírhegy csak nem akart elfogyni az asztalainkról…

   - Hanna, most hívott édesapád, hogy a délután további részét kiveheted. Rád is fog férni.

   - Nem, nem lehet. Még 3 határidős munka vár rám, muszáj őket befejeznem.

   - Ne terheld túl magad, nem fogod győzni. Hallgass a főnök úrra, legalább most az egyszer. Na?

   - Nem teh…

   - Miért nem hallgatsz az apósomra?

   - Yunho… te?

   - Nem hagyhatom, hogy a jövendőbeli feleségem halálra dolgozza magát. Azt hagyd csak meg nekem.

   - Lüke. – mosolyogva álltam fel asztalomtól és közelebb mentem hozzá – Mi szél hozott ide?

   - Hiányoztál, az utóbbi napokban alig láttalak.

   - Oh… Öhm…

   - Elnézést, már itt sem vagyok.

   - Köszönöm. – amint a titkárnőm kiment, egyből visszafordultam Yunhohoz – Te is nekem. El se hiszem, hogy csak pár nap, és végleg az enyém leszel.

   - Valóban hihetetlennek tűnik, főleg azok után, ahogy indultunk. De kifejezetten örülök neki, hogy így alakult.

   - Én is. Nem megyünk el este valahova, csak te meg én?

   - Mi lenne, ha inkább hozzám mennénk. Sokkal nyugodtabb lenne, mint bárhol a városban.

   - Ez igaz… Oké, úgyis régen találkoztam már a családoddal is.

   - Csak miattuk…

   - Nem, te lüke! Főleg miattad, elvégre is te leszel a férjem, nem ők. – szorosan magamhoz öleltem – Szeretlek.

   - Én is szeretlek téged, mindennél jobban. – megpuszilta a fejem. Már nagyon hiányzott, hogy mellettem legyen. – Akkor később érted jövök, oké?

   - Mhm… - bólogatva engedtem el őt és visszaültem a székembe – Mikorra készüljek el?

   - Mit szólnál a 7-hez, addigra menni fog, ugye?

   - Persze. – dobtam felé egy csókot – Most viszont tűnés, még sok dolgom van.

   - Igenis, főnökasszony. – szalutált és elhagyta az irodát. „Mindjárt itt a szombat, el se hiszem. Végképp a Jung családhoz fogok tartozni… Jung Hye Na.” – gondolataimat vissza kell terelnem a munkára, különben sose leszek kész.

Yunho P.o.V.

            Mivel mára végeztem az irodában, így volt időm hazamenni és kicsit rendet tenni a lakásomban. Jobb lesz, ha ide hozom, mert a lehető legkisebbre tudom csökkenteni annak az esélyét, hogy valaki megzavar minket… Mire mindennel elkészültem, már indulhattam is érte. Útközben vettem egy szál rózsát gondolván, hogy örül majd neki.

Leparkoltam az épület előtt, magamhoz vettem a virágot és lassan elindultam felfelé. Izgatott vagyok, pont úgy, mint mikor először mentünk el ténylegesen randizni, minden háborúzás nélkül. Igen, tudom, ez így meglehetősen nyálasan hangzik egy férfitől, de szeretem Hannat, vele akarok maradni örökre… Már senki sem volt az épületben az őrökön és pár takarítón kívül. Bekopogtam hozzá… Nem jött semmi válasz, ezért óvatosan benyitottam. Az asztalra dőlve aludt el, biztosan sokat dolgozott az utóbbi napokban. Nem volt szívem felébreszteni, így csak odaléptem mellé, hogy hátára terítsem a kardigánom, de mikor hozzáértem bőréhez éreztem, hogy szinte lángol

   - Hye Na, Hye Na! – rázogattam finoman vállát.

   - Mm… Tessék…

   - Lázad van, azonnal hazaviszlek.

   - Mi? Nem, semmi bajom.

   - De, lázas vagy, pihenned kell.

   - Mi lesz így a terveinkkel?

   - Hm… Figyelj, úgyis hozzám mennénk, ott is tudsz pihenni. Amíg alszol, addig főzök valami vacsorát, aztán megnézünk egy filmet és aztán együtt szunyálunk. Na?

   - Oké… Bocsi.

   - Nincs miért bocsánatot kérned, főleg nem tőlem. Inkább apádtól, hogy nem hallgattál rá és kimerülésig hajszoltad magad.

   - Akkor menjünk gyorsan, doktor úr, nehogy rosszabb legyen az állapotom. – belém karolt és kifelé kezdett húzni.

   - Hirtelen meglepő gyorsasággal javult az állapotod… Amivel persze nincs semmi baj.

   - Ne szólj be, mert egyedül mész haza.

   - Igenis, kisasszony! Kérem, kövessen az autóhoz, ma én leszek a sofőrje.

   - Rendben. – lekísértem a kocsihoz, beszálltunk és már úton is voltunk a lakásomhoz. Hanna nagyon kimerültnek tűnt, nem is ébresztettem fel, mikor elszunnyadt. Ismét ráterítettem a kardigánom egy piros lámpánál állva. Remélem, hamar jobban lesz, különben az egész szervezés felesleges volt, mert az esküvőt el kell halasztanunk… A lakáshoz érve óvatosan keltegetni kezdtem.

   - Hye Na, kedvesem… - rázogattam a vállát.

   - Mmm… Hol vagyunk?

   - Hazaértünk.

   - Oh, gyors voltál.

   - Gyere. – kisegítem a kocsiból – Felmegyünk, veszel egy forró fürdőt, addig én főzök neked teát meg valami vacsorát.

   - Jól hangzik. – mosolyogva karol belém.

Felkísértem, levettem róla a kardigánt és eltűntem a konyhában. Amíg ő fürdött, addig főztem neki teát és készítettem pár szendvicset. Épp a tálcán igazítgattam el őket, mikor megszólalt a telefonja. Otthonról hívták, ezért bekopogtam hozzá.

   - Kicsim, apukád hív. Bemehetek?

   - Igen, már van rajtam ruha.

Bementem és odaadtam neki a készüléket. Alig pár másodperc után teljesen elsápadt, a fal mentén a földre csúszott és zokogni kezdett.

   - Hye Na… Kicsim, mi a baj?

   - Apa… - könnyes szemekkel nézett rám – Apa…

   - Mi történt vele?

   - M-megint bevitték… eszméletlenül találtak rá a dolgozószobájában. 

2. évad 10. rész - Tricked

Jaejoong P.o.V.

            Eljött a koncert napja. A főnökség áldását adta arra, hogy kiküldjek 2 ingyen VIP jegyet, amivel be tudnak jönni hátra is. 3 napja vitte el nekik egy futár a belépőket, de semmi választ sem kaptam eddig, hogy megkapták-e, eltudnak-e jönni… Kezdek egyre idegesebb lenni. „Mi van, ha nem lesz itt? Feleslegesen szervezkedtem volna ennyit? Mi lesz, ha…”

   - Jae, a telefonod kint hagytad, Rinko keres téged.

   - Mi? Azonnal add ide! – sietősen kaptam a készülék után – Shadow… sziah!

   - Jesszus! Maratont futottál, hogy így lihegsz?

   - Nem. Miről szeretnél beszélni?

   - Nos… Nem tudok, illetve tudunk elmenni. Rengeteg dolgom van a suliban, esélytelen, hogy most elszabaduljak. Sajnálom, tényleg jó lett volna találkozni, de nem most nem fog összejönni. Ígérem, hogy legközelebb az első sorban fogok tombolni.

   - Értem… Akkor majd máskor. Sok sikert a tanulmányaidhoz. Szia.

   - Szia. – csalódottan nyomtam ki a telefont - Szóval minden hiába volt… - motyogtam magam elé. Ez most nagyon rosszul esik. Annyira reménykedtem benne, hogy végre összejön, erre tessék! Azt hiszem, túlságosan beleéltem magam, pedig nem kellett volna.

   - Na, mit mondott? – Changmin leült mellém, a másik tükör elé. – Ahogy látom, nem lesz itt. Az arckifejezésed mindent elárul.

   - Pontosan… Mondhatni fel lettem ültetve.

   - Nyugi, biztos lesz még alkalmatok találkozni.

   - Ja, biztosan…

   - Ugye tudod, hogy ilyen fancsali képpel nem állhatsz a rajongóink elé? Sokan hagynák el a klubokat, ha ilyen ábrázattal mész ki a színpadra.

   - Addigra rendbe szedem magam, még csak most kezdik el beengedni őket a lelátóra.

   - Csak tényleg szedd is össze magad, mert így… elég bénán festesz, már bocs.

   - Tudom, de ne aggódj, rendbe jövök. – beraktam a füleseket és elindítottam egy lágy, nyugtató dalt. Csak ez tud segíteni, hogy teljesen ellazuljak és lehiggadjak…

2 órával később már a színpad alatt ácsorogva vártuk a nagy belépőnket. Pirotechnika, fényshow, táncos lányok és aztán megjelenünk mi. Ezeken az estéken mindenki 120%-os teljesítményt nyújt mind a színpadon, mind a backstageben. A fanok tombolnak és velünk együtt énekelnek, mi pedig fáradtságot nem mutatva igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból és a koncertből. A jó hangulatnak köszönhetően sikerült megfeledkeznem a problémáimról és teljes mértékben csak a zenére illetve a rajongókra koncentráltam… Az este végére teljesen kimerültünk, de megérte.

Hullaként huppantam le az egyik fotelbe az öltözőben. Elnyúltam benne, még fejemet is hátra hajtottam és szemeimet lehunyva relaxáltam. Megmozdulni se volt kedvem, csak egy palack vizet próbáltam meg elérni, még mindig csukott szemmel, egy helyben maradva.

   - Csak nem ezt szeretnéd? – amint meghallottam a hangot, egyből kinyitottam szemeimet, tekintetem találkozott az övével. – Shadow?!

Rinko P.o.V.

            Mikor megkaptuk a jegyeket, nagyon meglepődtem. Nem tudom, hogy jó ötlet-e elmenni, de végül is nem lehet belőle bajom. Viszont nem akarom, hogy azt higgye, ennyivel megszerezhet magának, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom és közlöm vele a rossz hírt.

   - Shadow… sziah!

   - Jesszus! Maratont futottál, hogy így lihegsz?

   - Nem. Miről szeretnél beszélni?

   - Nos… Nem tudok, illetve tudunk elmenni. Rengeteg dolgom van a suliban, esélytelen, hogy most elszabaduljak. Sajnálom, tényleg jó lett volna találkozni, de nem most nem fog összejönni. Ígérem, hogy legközelebb az első sorban fogok tombolni.

   - Értem… Akkor majd máskor. Sok sikert a tanulmányaidhoz. Szia.

   - Szia. – a hangjából ítélve sikerült elérnem a kellő hatást. Így biztosan meg fog lepődni, ha koncert után felbukkanok a színfalak mögött…

Az előadás végeztével gyorsan, még a tömeg előtt kijöttem a nézőtérről és elrejtőztem a fiúk öltözőjében a ruhaállvány mögé. Nem kellett sokat várnom, Jaejoong már meg is jelent. Leült, mondhatni szétfolyt az egyik fotelben és az asztal felé kezdett matatni. Halkan odasétáltam hozzá és fölé hajoltam. - Csak nem ezt szeretnéd? – meglepetten pislogott rám  - Shadow?!

   - Ha nem hallucinálsz, akkor igen. Biztos vagy benne, hogy nem képzelődsz? – mosolyogva léptem elé és odaadtam neki az üveget.

   - Én… Nem úgy volt, hogy nem tudsz jönni?

   - Látszik, hogy még nem ismersz igazán.

   - Ez igaz…

   - Nagyon kimerültél, igaz? – leültem egy szemben lévő fotelbe – Jók voltatok.

   - Végig itt voltál?

   - Igen, mindketten figyeltünk titeket.

   - Ji Na hol van?

   - Maxet kereste, ha jól emlékszem.

   - Értem. Mond csak, nem lenne kedved esetleg meginni egy zöld teát?

   - Akár most is mehetünk, ha gyorsan elkészülsz.

   - Már száguldok is.

   - Csak el ne ess a nagy sebességtől. – nevetve figyeltem, ahogy eltűnik a rögtönzött fülkében. Pár perccel később hétköznapi díszben ácsorgott előttem. Felém nyújtotta kezét, én pedig örömmel fogadtam el. Felsegített és az ajtó felé terelt.

   - Mehetünk. – kisfiúsan mosolyogva nézett rám, közben elindultunk egy nyugisabb teaházba a város szélén. Hosszasan beszélgettünk, minden vita nélkül. Azt hiszem, igazán ránk fért már ez, normálisabb lett tőle a kapcsolatunk. Nem mondom azt, hogy jelenleg sok esélyt látok barátságnál többre, de nem is zárkózok el tőle annyira, mint korábban, mert most megismerhettem az igazi Jaejoongot, nem Herot a maszk mögött. 

2. évad 9. rész - Do you want to meet with them?

Rinko P.o.V.

            A lánybúcsút követően ismét visszautaztam Japánba Ji Naval együtt. Mivel az egyetemen közeledett a tanév vége, ezért rengeteg dolgunk volt. Záróvizsgák, iskolai divatbemutatók… és a külön projektem. Tudom, hogy Hye Na azt mondaná, hogy miatta ne vállaljak plusz órákat a műhelyben, de szeretném, ha ebben a ruhában menne férjhez. Valóban sok dolgom van, de ez egyáltalán nem megerőltető és gyakorlásnak sem utolsó. Ji Na is rengeteget segít. Amikor csak ideje van, jön és felpróbálja a ruhát, így könnyebb igazítani. Hannaval hasonló méretekkel rendelkeznek, ezért neki is jól áll a költeményem.

   - Szia, megjöttem. – mosolyogva lépett be az ajtón.

   - Oh… Örülök, mindjárt hozom is. – elszaladtam hátra, pár perccel később pedig már a ruhászsákkal másztam elő.

   - Hallottad?

   - Mit?

   - A Masqueraders Japánba jön koncertezni.

   - Tényleg?

   - Igen, most mondták a lányok. Szerinted meglátogatnak majd minket?

   - Kicsi az esélye, mivel kb. levegőt venni sincs idejük, nem hogy szabadon kóricálni a városban.

   - Igaz… De azért reménykedni szabad, nem?

   - Ha nagyon szeretnél… Na, fordulj meg, be kell fűznöm.

   - Oké… Te nem akarsz velük találkozni? Mondjuk Heroval?

   - Nos… - nem is tudom, hogy szeretnék-e. Tény, hogy a nézeteltéréseink nagy részét tisztázni tudtuk, de… Félek, még mindig ugyanúgy érez irántam és ez senkinek sem lenne jó, mert én nem tudom őt úgy szeretni.

   - Nos?

   - Oh… jó lenne, de ha nem tudnak, akkor nem erőltethetjük. Fordulj körbe.

   - Ez… Meseszép! Bárcsak nekem is lenne ilyen.

   - Nyugi, neked is csinálok majd, ha odáig jutsz, hogy férjhez mész.

   - Tényleg varrnál nekem is?

   - Persze, miért ne? Azzal is gyakorolnék és kiélhetném a fantáziámat.

   - Szavadon foglak!

   - Állok elébe.

Még egy ideig nézegette magát a tükörben, aztán lesegítettem róla a ruhát. Most már Hye Nara kell majd ráigazítani, de arra csak az esküvő előtt egy héttel kerítünk majd sort. Addig meg szépen itt fog pihenni a szekrényemben, nehogy baja legyen.

   - Megyünk ebédelni? – már iszonyatosan éhes vagyok, reggel óta egy falatot sem ettem.

   - Persze. Mit együnk?

   - Hm… Gyorskaja?

   - Hát… Ha utána elmegyek futni, akkor nem lehet belőle gond.

   - Van ám náluk saláta is.

   - Tudom. Na, induljunk is, mert a szünet nem sokáig tart.

   - Oké. – felkaptam a táskám, belekaroltam Ji Naba és elmentünk a közeli étkezdébe. Jól esett egy kicsit elszabadulni a műteremből, túl sok időt töltök odabent…

Jaejoong P.o.V.

            Meglepődtem, mikor az ügynökség közölte, hogy a következő koncertünk Japánban lesz. AZ elmúlt időszakban sokat gondolkodtam a történteken, hogy mit is kéne másképp csinálnom, hogy ne taszítsam el Shadowt ennyire magamtól. Nagyon nyomulós, erőszakos voltam és nem vettem figyelembe, hogy ő mit akar. Ezen változtatnom kell, ha komolyan gondolom a dolgokat… sose voltam ennél biztosabb a dolgomban.

   - Changmin, figyelj csak. – egyik nap leültem mellé a kanapén – Szerinted megoldható lenne, hogy… találkozzunk velük?

   - Kikre is gondolsz?

   - Tudod…

   - Oh, hogy Rinko és Ji Na. Nem tudom, a főnökségtől függ és a beosztásunktól. Ha lesz időnk, akkor szerintem meg lehet velük beszélni. De ugye nem akarsz megint Shadow nyakán lógni?

   - Nem, dehogy! Szeretném elölről kezdeni a dolgokat és normális ütemben haladni.

   - Sose gondoltam volna, hogy ezt pont tőled fogom hallani.

   - Elhiheted, hogy én sem számítottam rá… De úgy tűnik, a vad kezd megszelídülni.

   - Nagyon helyes, itt volt az ideje.

   - Most vicces akartál lenni?

   - Nem, csak kifejtettem a véleményem. Talán baj?

   - Nem. Azt hiszem, megyek és utánakérdezek a terveknek, hogy vajon lesz-e egy kis szabadidőnk?

   - Oké, én addig olvasgatok még egy kicsit. Rám fér a lazítás a nagy hajtás előtt.

   - Te kis könyvmoly. – megveregettem vállát, majd el is tűntem a társalgóból. Minél hamarabb meg akarom tudni, hogy van-e lehetőségem – legalább nekem – találkozni Rinkoval. Fontos lenne, sok dolgot kell még tisztáznunk. Remélem, hogy a főnökség igent fog mondani a terveimre… nagyon remélem.

2. évad 8. rész - A szerződés

Micky P.o.V.

            Másnap reggel korán elmentem otthonról, mert Yume kedvéért tisztázni szerettem volna a dolgokat. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de mindenképp beszélnem kell Hye Naval. Mint a titkárnőjétől megtudtam, van egy szabad órája 10 és 11 között, így gyorsan le is foglaltattam magamnak. Hétköznapi ruhában mentem, mivel nem volt hivatalosan megbeszélt találkozó.

Mikor felértem az irodájához a titkárnő be akart jelenteni, de mondtam neki, hogy nem szükséges. Bekopogtam hozzá és vártam válaszát.

   - Jöjjön be.

   - Szia…

   - Miben segíthetek?

   - Beszélnem kell veled.

   - Miről szeretnél?

   - Leülhetek?

   - Oh, persze. Elnézést, hogy nem ajánlottam fel előbb.

   - Semmi gond, valamilyen szinten érthető.

   - Tehát, miről lenne szó?

   - Tegnap beszélgettem a feleségemmel és rávilágított egy nagyon fontos dologra.

   - Ez jó, de ehhez nekem mi közöm?

   - A szerződés miatt jöttem. Rájöttem; kisebb segítséggel ugyan; hogy mindkettőnk cégének jót fog tenni… Sajnálom, hogy úgy viselkedtem tegnap.

   - Ehhez neked tényleg egy nő segítsége kellett?

   - Hát… nagyon úgy tűnik.

   - Örülök, hogy átgondoltad a dolgot. Szeretnéd most vagy egy másik, hivatalosabb alkalommal?

   - Nekem jó akár most is.

   - Ez esetben szólok a titkárnőnek, hogy nyomtassa ki a szükséges papírokat.

   - Rendben és tényleg köszönöm.

   - Én tartozok köszönettel. Esetleg egy kávét hozassak?

   - Nem kell, otthon ittam.

A hölgy hamarosan hozta a mappákat, amibe minden össze volt készítve. Már épp a papírhoz ért volna a tollam, mikor valaki mondhatni berontotta az irodába…

   - Hye… Te itt?

Yunho P.o.V.

Ugyan arról volt szó, hogy majd csak este találkozunk, én mégis átvariáltam a menetrendem egy kicsit és titokban eljöttem hozzá. Útközben vettem kávét és sütit, mivel jól fog jönni egy kis energia. De mikor benyitottam hozzá, nem az a látvány fogadott, amit vártam…

   - Hye… Te itt? – meglepetten ácsorogtam az ajtóban és a velem szemben lévő férfit figyeltem.

   - Szervusz, Yunho. Rég láttuk egymást. – elindult felém és a kezét nyújtotta. Ahogy közeledett, én úgy hátráltam.

   - Mit akarsz tőlem?

   - Elásni a csatabárdot… azt hiszem.

   - Miért kéne hinnem neked?

   - Engem már meggyőzött, most írnánk alá a szerződést. – Hanna mellém lépett és belém karolt. – Mi szél hozott?

   - Gondoltam jól jön egy kis frissítő. – meglóbáltam a dobozt a levegőben – De ha nem érsz rá…

   - Rád mindig van időm, csak 5 percet várj, amíg aláírjuk.

   - Oké, addig kint leszek.

Kiültem a teraszra, ahol szerencsére nem volt senki. „Azt nem értem, hogyan került ide Yoochun pont most? Mégis mit akar Hye Natól és tőlem a szerződésen kívül? Mi van, ha megint Seohyun miatt jött?” – felpattantam a székből és visszarohantam az irodához.

   - Hanna, minden rendben? – szinte feltéptem az ajtót – Ugye nem akar tőled semmi piszkosat, nem fenyegetett meg??

   - Mi? Dehogy!

   - Tényleg ezt feltételezted rólam?

   - Azok után, ahogy anno elváltak útjaink… igen, ezt.

   - Megváltoztam, ahogy te is. Nem hittem volna, hogy Seo után képes leszel újabb normális kapcsolatra.

   - Hidd el, én se. De Hye Na tett jobbá, miatta lettem ilyen.

   - Persze, fogd csak rám.

   - Megértem, nekem is jót tett a házasság. Viszont a húgommal kapcsolatban… Tényleg nem tudtál róla, hogy gyereket vár?

   - Nem, most tudtam meg nemrég.

   - Bízhatok benned?

   - Épp az előbb mondtad, hogy megváltoztam. Nem tudom, hogy Seo mit mondott neked, de nekem soha nem mondta el, hogy terhes lett volna, egészen az eljegyzési buliig. Ha tudtam volna róla, akkor… akkor nem valószínű, hogy elhagytam volna. Nem tehettem volna meg a gyerekkel, csak miatta maradtam volna.

   - Szeretted te egyáltalán?

   - Igen, szerettem. De megcsalt a legjobb barátommal, így nem volt más választásom.

   - Max?

   - Igen… Azon sem lepődnék meg, ha valójában az övé lett volna az a gyerek.

   - Erről én…

   - Nem tudtál, igaz?

   - Mondjuk inkább úgy, hogy nem ezt a verziót ismertem. Azt hiszem, megyek és tisztázom vele a dolgokat. Ha most megbocsájtotok…

   - Menj csak. – Hye Na kezet fogott vele, aztán én is.

   - Később beszélhetnénk négyszemközt is, nem?

   - Már alig várom.

   - Akkor… most már rendbe jön majd köztetek minden? – fordult felém Hanna, miután Micky kiment a helyiségből.

   - Megpróbáljuk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz. De reméljük a legjobbakat. Na, jöhet a kávé és a süti?

   - Persze, de csak kb. fél óránk maradt a következő tárgyalásomig.

   - 30 perc sok dologra elég… - az egyik széket odahúztam mellé és elénk raktam a hozott cuccokat. Nyugodtan elfogyasztottuk őket, aztán mindenki ment a maga dolgára.

2. évad 7. rész - "Lefegyverezve"

Micky P.o.V.

            Alig akartam hinni a fülemnek, mikor kimondta azt a nevet. Hirtelen félreálltam és felé fordultam.

   - Te ismered őt?!

   - Igen, vele találkoztam ma.

   - Mégis mikor?

   - Mikor felhívtál épp vele voltam egy gyorsétteremben. Véletlenül nekimentem, rá borult az itala és szerettem volna neki kifizetni. Azt mondta, hogy nem baj, aztán elkezdtünk beszélgetni. De miért zavar ennyire téged? Csak nem rólad mondta azokat?

   - Meglehet…

   - Sose voltál ilyen korábban, miért vele kivételezel?

   - Mert annak a szemétládának a menyasszonya.

   - Ne csináld már, te nem ilyen vagy.

   - Tudod, hogy Seohyun mindennél fontosabb nekem, főleg azok után, hogy…

   - Tudom, hogy az a „szemétláda, utolsó senkiházi” Yunho elhagyta őt. Már túl jól ismerem ezt a történetet. Igazán itt lenne az ideje magad mögött hagyni, nem gondolod?

   - Nem, mert a család az első nekem. Viszont te miért véded őket ennyire?

   - Nem védem őket, csak nem tartom normálisnak, amit csinálsz. Tudod, hogy nincs bajom a húgoddal, de az ilyen viselkedés miatt olyan, amilyen.

   - Miről beszélsz?

   - Túlságosan véded, és ezért azt hiszi, hogy bármit büntetlenül megtehet. Elkényeztetted, ezért egy rózsaszín buborékban él, nem hajlandó mások tanácsára hallgatni.

   - Tehát szerinted nem vagyok jó bátyja?

   - Ezt egy szóval se mondtam, de akkor lennél a legjobb, ha hagynád néha a saját hibáiból tanulni.

   - De akkor megint úgy járna, mint azzal a…

   - Yoochun, kérlek! A villám sem csap kétszer ugyanarra a helyre. Plusz, Yunho is megváltozott már szerintem. Ráadásul, Hye Nanak nincs köze az ő múltjához ilyen téren, ezért meg kéne kötnöd vele a szerződést. Légy végre megint az a férfi, akibe anno beleszerettem. Olyan, akit nem vakít el a testvérének védelme; aki gyengéd és ugyanakkor erőskezű vezető. Szeretném, ha rendes üzletemberhez méltóan kezelnéd ezt az ügyet. – adott egy puszit az arcomra – Legalább az én kedvemért.

   - Ez így nem fog menni…

   - Tessék? Miért?

   - Túl könnyen le tudsz venni a lábamról… Meg látom, hogy mit tehetek.

   - Szeretlek.

   - Én is téged. – közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam – Mehetünk végre haza, ugye?

   - Eddig sem mondtam, hogy ne.

Gyorsan haza vezettem, leparkoltam a ház előtt és kiszálltam, majd kisegítettem Yumet is. Felsiettünk az emeletre és amint beléptünk a háló ajtaján, egyből egymás ajkait kezdtük kényeztetni… a ruhák szép lassan a padlón landoltak, mi pedig az ágyban kötöttünk ki… egy tökéletes éjszakát töltöttünk együtt.

2. évad 6. rész - Új barátnő?

Hye Na P.o.V.

Épp léptem volna ki az ajtón, mikor hirtelen valaki belém rohant, így az összes ital a földön kötött ki… velem együtt.

   - Elnézést! Nagyon sajnálom!

   - Ugyan, nem történt semmi.

   - Ha gondolja, itt a névjegyem, hívjon fel és kifizetem a tisztíttatás költségeit.

   - Köszönöm, de nem szükséges.

   - Ragaszkodom hozzá.

   - Ez esetben köszönöm, kedves… - megnéztem a lapocskát - …kedves Yume.

   - Igazán nincs mit, hiszen az én figyelmetlenségemből történt a dolog.

   - Mit szólnál hozzá, ha megennénk valamit és közben beszélgetnénk. Oh, egyébként én Hanna vagyok. Örülök a találkozásnak.  – nyújtottam felé a kezem.

   - Én is örülök, Yume vagyok. – elfogadta a kezdeményezést.

Leültünk az egyik boxba két saláta társaságában és beszélgetni kezdtünk…

   - Mivel foglalkozol? – kezdtem én egy kisebb csönd után.

   - Sürgősségi gyermekorvos vagyok.

   - Wow! Az nagyon szép, de egyben nehéz munka is, nem?

   - Nem, ha szereted a gyerekeket és türelmed is van hozzájuk.

   - Ez a kettő megvan, de nem tudnám nézni, ahogy szenvednek.

   - Igen, a legtöbb ember ezért nem lesz úgy alapjáraton orvos, nemhogy gyermekekkel foglalkozzon. De én szeretnék segíteni nekik, ezért is választottam ezt a hivatást. Viszont ne csak én beszéljek, te mivel keresed a kenyered?

   - Az apámé a GiD, de most inkább én irányítom.

   - Tényleg? Van onnan pár ékszerem, nagyon szeretem őket. Jó a minőség és a kidolgozás, az árak pedig kedvezőek.

   - Köszönöm, de ennyire azért nem vagyunk jók. Főleg, ha úgy folytatom, mint ma…

   - Mi történt? Persze, csak ha nem titkos.

   - Volt ma egy tárgyalás, ami nagyon jól alakult. Utána a másik fél képviselőjével elmentem meginni egy kávét. Kiderült, hogy van egy húga, aki történetesen a vőlegényem exe.

   - Vőlegényed?

   - Oh, igen. Nemrég volt az eljegyzési bulink, ahol megjelent a képviselő húga és parádézni kezdett. Állítólag gyereket várt a páromtól még régebben, de elvetélt… és ezt csak most közölte vele, mikor megtudta, hogy megnősülni készül.

   - Ennyire gonosz hogy lehet valaki?

   - Ez még a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy a másik céget képviselő férfi elfelejtette, hogy a munkát és a magánéletet nem keverjük. Azt mondta, nem hajlandó szerződni velem, mert a húga exének a menyasszonya vagyok.

   - Ha tényleg képes volt ezt tenni, akkor nem is akarta igazán azt a szerződést.

   - Lehet benne valami, de ne beszéljünk a munkámról, elég unalmas… Ahogy látom, te sem a szinglik táborát erősíted. – szugeráltam az ujján lévő gyűrűt.

   - Igen, 2 éve vagyok férjnél.

   - Azta! Gratulálok, így utólag is.

   - Köszi. De most, hogy jobban belegondolok, a sztorid eleje nagyon ismerősnek tűnt, mintha már hallottam vol… - hirtelen megszólalt a telefonja. Pár perc elteltével letette és csomagolni kezdett…

   - Bocsáss meg, de most mennem kell.

   - Semmi gond, a számod megvan. Nagyon jól esett beszélgetni valakivel.

   - Nagyon örültem a találkozásunknak. Szia és jó éjt!

   - Neked is, szia!

Yume P.o.V.

            Micky hívott, hogy nemsoká végez, így ha én is időben elkészülök, akkor mehetünk vacsorázni. Kocsival pillanatok alatt otthon voltam. Letusoltam, hajat mostam, és amíg kicsit száradtam, addig kerestem egy szép, nem túl kihívó ruhát… Az egész procedúra nagyjából egy órába telt, de talán megérte.

Épp a tükör előtt álltam és egy kósza tincsemet igazítottam a helyére, mikor egy ismerős alakot láttam meg az ajtófélfának támaszkodva…

   - Jó estét, szépségem! Nagyon csinos vagy, talán készülsz valahova?

   - Neked is. Igen, egy pasival megyek vacsorázni.

   - Tényleg? Ismerem? – ellökte magát a fától és elindult felém.

   - Nem tudom. Magas, jóképű és nem mellesleg gazdag is.

   - Jó fogásnak tűnik. – egyre közelebb volt hozzám.

   - Szerintem is. Bár a húga iránti túlzott imádaton változtathatna egy kicsit…

   - Ezt hogy érted? – karjait a derekam köré fonta.

   - Találkoztam ma egy lánnyal, aki egy nagyon érdekes történetet mesélt el. Meglepően hasonlított rád, Seora és egy harmadik, nem annyira kedvelt személyre.

   - Hm, fura. Amúgy kész vagy? Mert akkor akár indulhatnánk is.

   - Persze. – kibontakoztam öleléséből, felkaptam a táskámat és megindultam lefelé a kocsihoz. Gyorsan utolért, kinyitotta előttem az ajtót és be is csukta, miután beszálltam. Egy előkelő helyre vitt vacsorázni, ahol mondhatni királyi kiszolgálásban részesültünk. Hazafelé ismét feljött a korábbi téma, bár nem szándékosan… csak gondolkodtam és véletlenül elszóltam magam.

   - Ugye te sose lennél olyan, mint az a férfi?

   - Mire gondolsz?

   - Semmi-semmi, nem lényeg.

   - Csak úgy nem szoktál ilyen furán kérdezni…

   - Tudom… csak azon gondolkodtam, amit az a lány mondott. Ugye te sose kevernéd össze a munkát és a magánéletet?

   - Nem hiszem…

   - Hiszed, vagy tudod?

   - Miért vagy ilyen?

   - Mert szeretném tudni.

   - Oké… Kivel beszéltél, aki miatt ilyen lettél velem?

   - Kang Hye Na.

   - Te ismered őt?!